Két mellékútról is elérhető a falu. A főutat elhagyva mi a rövidebb útszakaszt választottuk, de nem biztos, hogy jól tettük. A bekötő út földút, ezért ha elől egy másik autó is megy, könnyen porfelhőben találhatjuk magunkat, s ilyenkor gyors mozdulattal nem árt ha feltekerjük az ablakot, még akkor sem, ha kint 30 fok meleg van. Aztán zötykölődve, max. 30 km/óra sebességgel lassan megtettük a 7 vagy 9 km-t, míg elérkeztük a faluba, mely Segesvártól 42 km-re délkeletre fekszik. A faluban olyan csend honolt, mintha az egész település lakatlan volna, valahol a világ végén. Itt-ott libák és pulykák verték fel a nyomasztó csendet. A gyönyörű homlokzatú házakat is mintha rég elhagyták volna lakói. Később tudtuk meg, hogy nagy részükre igaz is, lakatlan.
A templomhoz érve a csendet a turisták sokasága verte fel. A bejáratnál sorban álltak az autók, szám szerint közel 20, s majdnem mind külföldi rendszámú. A helybéliek szerint így szokott ez lenni, a közelben lakók, a megyében élők ritkábban látogatják, vagy nem is látogatják, viszont, a külföldiek több ezer km-t is megtesznek azért, hogy néhány órát eltöltsenek itt a világ végén.
A település a nevét fehér falú faerkélyes erődtemplomáról kapta. Első lakói székelyek voltak, helyükre a 12. század elején szászokat telepítettek. Kis halmon áll 15. századi gótikus szász erődített temploma, mely egy korábbi kápolna helyére épült; 1993 óta a Világörökség része. Védőfalát több torony erősíti. 1910-ben 791, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.
Károly herceg egy alapítványt működtet, ami a faluban egy egész utcányi szász ház homlokzatát felújította, amely sajnos nagyrészt lakatlan. A helybelieknek munkalehetőséget biztosít ez az alapítvány, gyapjútermékeket készítenek, amiket Németországban értékesítenek.
